Végre egy falu, amelyik okosan kitalálta magát

„Még meg se kérte a férjem a kezem, már tudtam, hogy mindenképp Noszvajra akarok majd menni nászútra” – mondta mellettem az autóban Kata, aki Somogy megyéből érkezett ide, hogy férjével egy jurtában lakjon a Nomád Hotel és Kemping területén. A különös szálláslehetőséget az interneten találta, és első látásra beleszeretett. Szerencsére a férjnek sem volt ellenére az ötlet, úgyhogy a hevesi faluban töltötték a mézesheteket. 

Noszvajon esteledett rájuk, és egy életre itt ragadtak

Velük indultam a szállásról a díszműkovácshoz, aki nagyon szívesen fogad vendégeket vacsorával egybekötött műhelylátogatásra. Antik Anti, akinek a neve észt, és csak a sors játéka, hogy magyarul éppen passzol a foglalkozásához, 1997-ben érkezett ide Észtországból, mintegy véletlenül. Feleségével és kislányával úgy vágtak neki Európának, hogy valami kellemes klímájú, szőlőtermesztésre alkalmas vidéket keresnek. 

A sokadik nap után épp Noszvajon esteledett rájuk, ahol az angolul is kiválóan beszélő és végtelenül segítőkész Balogh Barbara panziójába kopogtattak be. Mivel a település is megtetszett nekik, és jószívű segítőre is leltek, másnap már nekiálltak házat keresni, és itt ragadtak. 

Felesége nagyon szeret és tud főzni, és mivel gyakran vendégeskedett náluk egyre bővülő baráti körük, vacsoráiknak a falu határán túl is híre ment. Ma már teljesen bejáratott program, hogy az itt működő hotelek kiajánlják Anti műhelyét a vendégeknek. A teraszon elfogyasztott kiváló vacsora után a házigazda remek borait iszogatva a műhelyben megleshetjük, hogy készülnek a gyertyatartók, fogasok, dugóhúzók, és magunk is kipróbálhatunk valami egyszerűbbet, mondjuk egy szög kikalapálását. Jönnek ide magyarok, külföldiek, egyszeri turisták és céges csapatépítők, de tartottak már itt születésnaptól kezdve osztálytalálkozóig mindent. 

Noszvaj titka a minőség és az összefogás

Anti nem siettet semmit, hagyja, hogy szép lassan, organikusan alakuljanak a dolgok körülötte. Kezdte egy pici házzal, aztán épült egy műhely, most bővíti mindkettőt, és közben már egy kis szőlőt is szerzett. Nem pályázik pénzekre, nem gondolkodik nagy dolgokban, fontos neki, hogy kis családjával stresszmentesen, békésen éljen.  

Ugyanezt tapasztaltam később a szállásadómtól kezdve az itteni idegenforgalmi szakemberekig mindenkinél. Határozott irányba haladnak, de lépésenként, megfontoltan. Tartanak egy minimum árszínvonalat, nem céljuk bevonzani azokat a vendégeket, akik feltétlenül a legolcsóbb megoldásokat keresik, inkább mindent megtesznek azért, hogy színvonalas szolgáltatásokat, programokat nyújtsanak. 

A másik, ami megfogott, az összefogás ereje. A szálloda nem azért ajánlja Antit, hogy a bevételből jutalékot kapjon, hanem hogy színesítse a vakáció programját a saját vendégeinek. Ugyanígy Anti is elmondja, hova érdemes még menni, azaz itt senki sem próbálja meg kisajátítani magának a kuncsaftokat, hanem az a cél, hogy minden egyes látogatót minél több élmény érjen. 

A faluban alakult meg az ország első idegenforgalmi egyesülete, és a szakemberek, szállásadók folyamatosan egyeztetnek, ötletelnek. Mint mindenhol, itt is akadnak irigyek és morgolódók, de a többség – és ez egyre nagyobb többség – pontosan érti és érzi, hogy a szekeret együtt kell tolni, hogy mindenki jól járjon.

Folyamatosan pezsgésben tartják a falut

Ha megnézzük a település honlapját, minden hónapra jut valami izgalmas rendezvény, de júliusban, augusztusban minden hétvégére kitalálnak valamit. A kemencés napoktól a szilvanapon át a Bálint-napi rendezvénysorozatig van itt minden, hogy folyamatosan pezsgésben tartsák a falut, ennek köszönhetően gyakorlatilag nincs holtszezon. Hasonlóképpen az összefogást erősíti a Noszvaj-kártya, amelyet minden idelátogató megkap a szállásadójától, és amely különféle kedvezményekre jogosít éttermekben, üzletekben, szolgáltatóknál. 

De térjünk vissza Balogh Barbarához, aki annak idején átsegítette az észt családot a házvásárlás és bürokrácia útvesztőin. Barbara szülei, egy tanítónő-építészmérnök házaspár először Egerben nyitottak családi panziót, majd 1984-ben Noszvajon is létrehoztak egy kis vendégházat, az elsőt a faluban. Az akkori előírások szerint maximum tíz szobát létesíthettek, és a kerti asztaloknál tudták leültetni étkezéshez a vendégeket. 

Csakhamar kiderült, hogy az ilyen családi vendéglátásra jóval nagyobb igény van, sokszor az utcán álltak sorba a vendégek a házi kosztért. Ezen felbuzdulva más családok is kedvet kaptak privát panziók létesítésére, másrészt Barbaráék is bővítésen gondolkodtak, és a 90-es évek elején megvásárolták a jelenlegi hotelnek helyet adó telket. A falu akkoriban élte a virágkorát. Három szálloda és több tucat családi panzió üzemelt, az 1700 lakos ugyanennyi vendéget tudott elszállásolni. Azóta két szálloda bezárt, de ezt valamelyest kompenzálta, hogy több tucat új magánszállás nyílt. 

Barbara évekig idegenvezetőként dolgozott, így világlátott, több nyelven beszélő szakember, aki azóta is folyamatosan figyeli a gasztronómiai és a hoteltrendeket. Tudomása szerint ő volt az első, aki a hotel egyik szobájában a kádat nem a fürdőbe, hanem az ágy mellé helyezte – a kezdeti meghökkenést hatalmas siker követte. Tavaly nyáron pedig bevezette hazánkban is az elegáns sátrazást, azaz a glampinget. A kertben két nagy sátrat és egy jurtát állíttatott fel, amelyeket ugyanolyan gondosan és kényelmesen rendeztek be, mint a kőépület szobáit. 

Ő is abszolút hisz abban, hogy nem a verseny, hanem az együttműködés vezet eredményre, hiszen ha nála telt ház van, jól jön, ha a törzsvendégeinek hasonló színvonalú szállásokat tud ajánlani a faluban. Ezért nemrég tanulmányutat szervezett néhány falubeli panziósnak, és megmutatta nekik az ország legjobb vidéki vendégházait. De jártak a kapolcsi fesztivál egyik szervezőjénél és egy bútorfestő vállalkozásnál is. Mesélte, hogy amint hazaértek, szinte mindenki azonnal nekiállt az átalakításnak. Szekrényeket festettek, új függönyöket varrtak, lecserélték az ágyak feletti régimódi képeket. 

A Nomád Hotel egészen elvarázsolt hely, igazi szíves vendéglátással. Ezzel együtt nem való mindenkinek. Akit idegesít, ha nem áll minden derékszögben, ha esetleg pókhálós a kertben egy lámpadísz, az jobban jár egy sterilebb négycsillagos hotellel. Itt sokkal inkább a kedvességen, az odafigyelésen van a hangsúly. Nem véletlen, hogy ide mindenki hazajár, és nem ritka, ha egy törzsvendég ide menekül, ha bármi csalódás, szomorúság éri. Barbara erre viccesen külön „menekültcsomagot” dolgozott ki egy csendes, egyágyas szobával és korlátlan rozé- és lelkifröccsel. 

A szállodáért rajongók éves nagy összejövetele a Glamping Piknik, amelyet idén pünkösdkor másodszor rendeztek meg. Ilyenkor bárki bepillanthat a sátrakba, hatalmas eszem-iszom van a kertben, ugyanis nemcsak a háziak, de néhány baráti étterem is megjelenik a kínálatával. A piknik során folyamatosan indulnak terepjárók a szintén jó barát Csernus Imre közeli dűlőjére. De rendeztek már itt Stílusos Vidéki Éttermek találkozóját is, amelyen akkora volt az érdeklődés, hogy kisegítőként a szintén Nomád-rajongó egri vízilabdásokat kérték fel, akik örömmel vállalták a pincérfeladatokat a hölgyvendégek nagy örömére. 

Ha nem csinálunk semmit, nem jönnek a vendégek

Noszvaj üdülőövezete, Síkfőkút már az 1930-as évektől kedvelt kirándulóhely volt. Egerből, Mezőkövesdről és az ország távolabbi vidékéről is érkeztek kirándulók a Kánya-patak erdővel, hegyekkel koszorúzott festői völgyébe. A felső tó nyaranta csónakázásra, vízibiciklizésre, az alsó tó horgászásra alkalmas, de piknikezéshez is nagyszerű hely. A környéken mindenféle hosszúságú és nehézségű túraútvonalat találunk, még olyat is, ami babakocsival is végigjárható. Talán a legnépszerűbb túraútvonal az, amely az Attila-forráshoz vezet. 

A faluban van a csodaszép De La Motte-kastély, amely ugyan jelenleg nem látogatható, de a falubeli szakemberek nagyon dolgoznak azon, hogy mihamarabb megnyithassák a látogatók előtt. Történetéről példamutatóan részletes leírást találunk a település honlapján (bár minden kastélyról lenne ilyen). Noha az államosítás után a helyi téesz csirkekeltetőként és lóistállóként használta, az épület csodálatos módon egész jól túlélte a megpróbáltatásokat, és három terem freskóit teljesen sikerült rekonstruálni. 

Ha elsétálunk a falu végén levő temetőhöz, tufába vájt barlanglakásokat találunk. Ma már többnyire lakatlanok, de látogathatók, és egy részükben a Farkaskői alkotótelep működik. Itt elcsíptem Horváth Ottó szobrászt, aki körbevezetett a területen, és elmesélte, hogyan éltek itt régen, és mit láthatunk ma. A barlanglakásokat a kőkitermelés nyomán maradt vájatok átalakításával elszegényedett családok alakították ki, és mindegyik egy szobából és egy konyhából állt. 

A vizet egy közeli kútról hozták, de az áramot bevezették a telepre, sőt utcanevek is voltak. A kormány az 1960-as években számolta fel a telepet, mert mégis 

hogy néz az ki, hogy egy szocialista országban barlangokban laknak családok. Az elhanyagolt, romos területet néhány éve művészek hozták helyre, sőt átalakításokat is végeztek: tereket egybenyitottak, új falakat emeltek, és időnként alkotótáborokat szerveztek. 

A legizgalmasabb terem az úgynevezett Pentaton obscura, azaz az akusztikus terem, ahol a falakba vájt üregekben speciális hanghatásokat lehet elérni. Horváth Ottó az egyik kemencesutban fedezte fel, milyen szépen rezonálnak a falmélyedésekben a hangok, így hozta létre gondos faragással az üregeket, amelyeket az ötfokú hangsorra hangolt. 

Noszvaj az egri történelmi borvidék része, így természetesen pincelátogatásokra is lehetőség van. Itt található többek közt a Thummerer-pincészet. De ez még nem minden. A tájházként berendezett Gazdaházban megnézhetjük, milyen volt itt egy falusi ház autentikus berendezése, és nyaranta minden hétvégén beindul a sürgés-forgás. 

A falusiak befűtik a kemencét, sütnek valamilyen tradicionális süteményt, az udvaron pedig gyerekeknek kézműves foglalkozásokat szerveznek. A kicsikre egyébként is kiemelten figyelnek, ami nem csoda, hiszen az idegenforgalmi egyesület tagjai mind nagycsaládosok. Minden programot úgy szerveznek, hogy gyerekekkel is élvezhető legyen, sőt rengeteg fejlesztést direkt a kicsiknek találnak ki, mint például a meseutat.  

A Rákóczi-vendégház gazdaasszonyánál, Kovácsné Katinál vagy két tucat hímzett falvédőt találtunk. A jókedvű, mosolygós házigazda elmesélte, hogy édesanyjától tanulta a hímzést, és az anyuka még manapság is javasol rímpárokat, ha előkerül egy szép rajzos minta. A vendég-házigazda viszonyra itt is jellemző, hogy sok visszajáró család van, akik az első látogatást követően gyakran falvédőmintákkal lepik meg.  

A panzió nagy konyhájában katonásan sorakoznak a lekvárosüvegek. „Több lábon kell állni” – jegyzi meg Kati, aki nemcsak szobákat ad ki, és lekvárt főz, de folyamatosan gondolkodik új programokon is. Ő vezette be az októberi birsnapokat, a rendezvényre többek közt birsalmás bablevessel készül, idén már negyedszer. A falu egyik legnépszerűbb ünnepére, a kemencés napokra 80 literes üstben főzi a tárkonyos ragulevest, konyhájában gyerekek tucatjai tanultak meg rétest nyújtani, de az az ötlete is hatalmas siker volt, amikor a kertjében levő domboldalt szilveszterkor felajánlotta a szánkózni kívánó fiataloknak.  

Honnan van ennyi energiája? Ha nem csinálunk semmit, nem jönnek a vendégek” – hangzott a kézenfekvő válasz, és egyszerűen ez az a hozzáállás, ami annyira egyedivé és szerethetővé teszi ezt a hevesi kis falut. Kellenek persze a sikerhez a kiváló adottságok is, de Barbara, Anti, Kati és a többiek azok, akik annyi szeretettel és élettel töltik meg Noszvajt, hogy a látogatók újra és újra visszatérnek, és messze földre hírét viszik az itteni vendéglátásnak.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Forrás:  http://www.origo.hu/utazas/magyarorszag/20150617-noszvajon-igazi-magyar-vendegszeretet-fogad.html