Hiánya (hipokalémia) és többlete (hiperkalémia) egyaránt veszélyes. Egészséges embereknél, normális táplálkozás és folyadékfelvétel mellett a káliumfelvétel és -leadás szabályozása automatikus. A káliumháztartás zavaraival bizonyos betegségek, folyadékvesztés és egyes gyógyszerek alkalmazása kapcsán találkozunk.

A káliumhiány leggyakoribb oka a súlyos hányás, hasmenés kapcsán előforduló sóhiány. Ennél gyakoribb a káliumvesztő vízhajtók alkalmazása során fellépő káliumhiány. A mellékvesekéreg túlműködése (Cushing-szindróma, Conn-szindróma) is jelentős mennyiségű kálium elvesztését okozhatja.

A szervezet káliumfeleslege a veseelégtelenség tipikus velejárója. Kórosan magas lehet a vérben a káliumszint az ún. káliummegtakarító vizelethajtók alkalmazása esetén is. Egészséges körülmények között a kálium nem adagolható túl, mert a felesleget a vese kiválasztja. Az egészséges felnőtt szervezet napi káliumigénye 1,5-2 gramm, normális vérszintje 4-5 mmol/l.

A káliumegyensúly-zavar tünetei

A káliumhiány tünetei a fokozódó izomgyengeség, bénulásos bélelzáródás, továbbá az egyre fenyegetőbbé váló szívritmuszavarok. Jellemző a vér pH-értékének lúgos irányba történő eltolódása. A fokozott káliumterhelés legnagyobb veszélye a szívmegállás (kamrafibrilláció), mely 7 mmol/l vérkoncentráció fölött bárkinél bekövetkezhet. Mind a kórosan alacsony, mind a kórosan magas káliumszint fokozza bizonyos szívgyógyszerek (pl. digitáliszok) toxikus hatását.

A káliumegyensúly-zavar lefolyása

A káliumegyensúly zavarainak lefolyása az alapbetegség függvénye. Egyszerű folyadékvesztés esetén a só- és vízpótlás azonnali javulást eredményez. A veseelégtelenség által okozott magas káliumszint azonban újra meg újra, minden terápiás beavatkozás ellenére kialakul és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a dializált betegek állandó veszélynek vannak kitéve.

A káliumegyensúly-zavar diagnózisa

A káliumegyensúly zavarai közönséges vérkémiai vizsgálatokkal kimutathatók. Ez viszont még nem jelenti a teljes diagnózist: a káliumegyensúly zavarai tartósan csak az alapbetegség pontos ismeretében gyógyíthatók, ami olykor teljes körű belgyógyászati kivizsgálást igényel.

A káliumegyensúly-zavar terápiája és megelőzése

A káliumhiány káliumpótlással rendezhető az alapbetegség hatékony gyógyítása mellett. A fokozott káliumterhelés megoldása bonyolultabb. A veseelégtelenséghez társuló hiperkalémia csak művesekezeléssel vagy hashártyán keresztül történő vérátmosással („peritoneális dialízis”) oldható meg, és csak ideiglenesen. Fontos a káliumfelvétel csökkentése, mely a káliumban dús táplálékok kerüléséből és/vagy a bélben káliumot megkötő gyanták fogyasztásával történik. Az egészséges veseműködés mellett kialakuló hiperkalémia erélyes vízhajtással rendezhető.

Forrás: http://www.egeszsegkalauz.hu/