Kedves István! Köszönöm a buzdítást,de azért ne úgy képzeld el hogy megyek az utcán és hangosan magamba beszélek.Még nem tartok ott és remélem hogy egyhamar nem is fogok.Én csak magamban vagy ha úgy tetszik magammal vitatom meg a gondolataimat jobb híján,persze ez nem jó.De hát mit tegyen az ember lánya ha a nap java részét egyedül tölti el.Levelező társat nem igazán akarok keresni,mert úgy gondolom ha csak egy valakivel levelezget az ember az előbb vagy utóbb unalmassá válik,mert nem történik egyikünkkel sem olyan sok minden naponta hogy azt érdemes lenne leírni.Ezért lenne jó ha egy ilyen klub működni tudna mert itt többen vagyunk és többen tudnák elmondani hogy min mennek keresztül,mi az ami a szívüket nyomja,és ki hogy tudja elviselni a magányosságot az életében.Mert ez hasznos lehetne a többieknek,jó ha az ember látja hogy nincs egyedül a problémáival.De sajnos úgy látom hogy hiába léptek be ebbe a klubba páran,nem tudnak megnyílni mások előtt.Remélem ez majd változni fog majd valamikor.Üdv.Ildi

Előzmény

Válasz

Szia Ildiko

A magányoság nem jo dolog de már ha magadba beszélsz az már nem igen jo dolog keresél levelezö barátokat vagy társat mielött jobban le épül a ember .István

Válasz

Régen azt hittem az a magányosság ha már oda jutottál hogy sokszor magadban beszélsz.Mostanra már tudom hogy az az igazi magányosság amikor már magadban sem beszélsz mert már magadat sem érdekled és a válaszokat sem tudod már a sokszor feltett kérdéseidre,mintha minden de minden értelmét vesztette volna az életedben.

Válasz

Tényleg így van,szerintem is az a legrosszabb amikor családban élsz és mégis magányos vagy.Persze lehet hogy a hiba bennünk van mert nem tudunk elég önzőek lenni ahhoz hogy olyasmivel terheljük a családtagjainkat amiről tudjuk hogy nem érdekli őket.Tapasztalatból tudom hogy az embereket nem nagyon érdekli a másik baja mert annyi rossz dolog történik mindenkivel,annyi a gond hogy a másik panaszát már inkább meg sem akarják hallani ,mintha viszketne a fülük tőle.Tudom mindenkinek meg van a maga baja,csak van aki könnyebben tudja viselni és van aki belerokkan.Én lassan belerokkanok.De ez az én hibám,hát miért nem vagyok erősebb?Néha elhatározom hogy mostantól nem fogok ennyit aggódni és idegeskedni sem,mivel hogy a józan paraszti eszemmel én is tudom hogy semmi értelme,de hát ott van a lelkem,aminek aztán beszélhetek én.És minden megy tovább.Jó lenne ha élne ez a klub és elmondhatnánk egymásnak mi az amivel nem tudunk megbirkózni az életben és amit hiába mondunk el társunknak vagy a gyerekeinknek nem nagyon értik és nincs rá válasz.

Előzmény

Válasz

A társas magány a leg rosszabb amikor vannak körülötted de mégsincsennek

Válasz

Ha Magányosságról beszélünk,sajnos én is az vagyok.
Ezért íjátok meg a véleményeteket,én nagyon szívesen válaszolok minden kérdésre.itt megtaláltok. Béla

Előzmény

Válasz

Ki mit ér magányosságon?
Hogy orvosolható a kérdés és mire van szükséged, hogy ne légy az?
Elég egy jó társaság, vagy csak pár ember akivel beszélgethetsz naponta és enyhitik a magányod, vagy kapcsolatra vágysz és ez enyhitené a bánatod?

Kapcsolatlban élek de mégis hiányoznak a barátok a beszélgetések a jó kedv és a humor.

Nehezen tudok kimozdulni itthonról, este nem jövök netezni, mostanság hajnalban kelel és keresgékel.

Olyan üresnek találok itt mindent.-csigaházban behúzódnak az emberek?
Merjünk lépni nagy bajunk nem származhat belőle:)

Előzmény

Válasz

A társas magány a legrosszabb

Válasz